Ha a Cubanismo-ra gondolok, a következők jutnak eszembe:
- Az első órám, ahogy megláttam Petit és úgy zavarba hozott, hogy még ma is pirulok.
- A meghökkenéseink, amikor egy-egy alap figurákat tanítottak, hogy ezt mi soha, de tényleg soha a büdös életbe nem fogjuk megtanulni.
- Az ötlet, hogy muszáj megtanulnom spanyolul.
- A nyakkendős és a fapados gyakorlatok.
- Az egyre felszabaduló vidámság.
- Az öltözőbeli fáradt, de boldog beszélgetések.
- Az első buli. Azzal együtt a felismerés, hogy még mennyit nem tudunk, de még így is iszonyat jó.
- Az első nyári tábor.
- A salsán kívüli találkozások.
- Peti maximalizmusa és profizmusa.
- Kriszti ruhatára, kacaja, étkezési szokásai, és empátiája.
- A szerelem.
- A segítő kritika.
- Az önzetlen segítség, ha éppen nem jó az élet.
- A kirándulások.
- A táborokban megtalált barátok és haverok.
- Az érzés, hogy észre se veszed, de elkezd mozogni a tested és átadja magát a zenének.
- Táncos társak.
- Cubanismo meglepetés születésnapra való készülődés.
- És a képen látható pillanat.
És még számtalan pillanat, ami vár rátok és ránk. Love ya!
Idi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése