Jókívánságok

2013. április 17., szerda

Györgyi és Sanyi - Süketségről, vakságról és feledékenységről nem esett szó...

Kedves Kriszti és Peti!

Szeretném megosztani Veletek, a születésnap ürügyén, hogyan kerültünk ebbe a családba, amit úgy neveznek SALSA CUBANISMO.

Kedvesem régóta mondogatta, hogy szeretne megtanulni salsázni és keressünk egy helyet, ahol ezt megtehetjük. Egyik nap hazafelé menet - 2011 ősz elején volt - találtam egy hirdetést az Árpád hídnál, ami arról szólt, hogy abszolút kezdőknek, meg szakadj ki a szürkeségből és két bal láb, botfül nem akadály és ráadásul a kor sem számít, na meg a közelben van, a színház melletti iskolában. Süketségről, vakságról és feledékenységről nem esett szó.

Letéptem a cetlit és hazavittem megmutatni, megbeszéltük, milyen jó lenne elmenni, de annyiban is maradtunk és nem történt semmi, mert az iskola nem akart beköltözni hozzánk, én meg nem tettem semmit az ügy érdekében. Kaptam is érte rendesen.

Aztán a következő alkalommal, amikor megint találkoztam a hirdetéssel, összeszedtem minden bátorságomat és Györgyit, belopakodtunk az iskolába, ahol találkoztunk Veletek és jó néhány kedves fiatal - és nem annyira fiatal - emberrel és elkezdődött az őrület, amit úgy hívnak SALSA.

Előtte azt hittem, hogy van ritmusérzékem, de itt rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen az utalás a két bal lábra. Az elején nehéz volt, aztán egyre nehezebb, de megszerettettétek velünk ezt a táncot és örülök, hogy elkezdtük, talán egyszer meg is tanuljuk.

Hatalmas élményben volt részünk a táborokban, rengeteget tanultunk, ha nem is látszik rajtunk. Egy-két évtized és tehetséges kezdők leszünk, idő van, 2051-ben alig leszek 100 éves. Csak egészség legyen és térerő - most néztem, térerő van.

A születésnap alkalmából kívánunk Nektek sok erőt, egészséget ... és türelmet.

Fehér Györgyi és Zalányi Sándor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése